A mai magyar képzőművészek lexikona I. kötet ezt írja Gulyás Zsoltról
(Kattints ide !)

A mai értelemben vett “absztrakt” festészet már az absztrakció absztrahálása. Olyan ez, mint ha a vizet tisztítás után még desztilálnánk is , kiölve így belôle az élethez szükséges összes alkotóelemét. Mint ha elektronmikroszkópon keresztül , vagy a Holdról nézve szemlélnénk a Földi életet. Az egyik
és a másik fajta hozzáállás is olyannyira eltávolodik a földön élô másik embertôl , hogy már képtelen a másokkal való emberi kommunikálásra. Ebben az eltávolodásban lepusztulnak a kifejezési eszközei , aminek eredményeképpen elsivatagosodik az emberi gondolat és érzelem kifejezésének a lehetôsége is .
Ezt a fajta - A művészet a művészért - hozzáállást , ami a - Művészet a Művészetért –
(l’art pour l’art ) folyománya , életidegennek tartom ! Mindennek következménye a “… kiszeramérabéget…”
( Karinthy Frigyes )
Mert végeredményben mindaz , amit “stílusnak” neveznek , legyen az akár impresszionista , kubista , absztrakt … stb., mindezek egy-egy festôi technikának az abszolút piedesztálra emelése. A stílus mindíg az egyes festőn belül van, vele együtt születik , és művi úton nem előállítható .

Az úgynevezett “mai-modern” absztrakt festôi technika , mára már nem a legfôbb , hanem csak az egyik festôi eszköz , a többi festői eszköz mellett. Nem pedig több azoknál . Csak gazdagíthatja a festészet széles kifejezési eszköztárát , de semmilyen szinten sem tudja pótolni – szükségtelenné tenni a korábbiakat. Mert csak egy kis része a valóságnak , és ezért csak egy kis részét képes lefedni annak . Hiszen lehetetlen és értelmetlen is például a villát kanálként, vagy a kalapácsot harapófogóként használni , mert nem arra valók. És végképp értelmetlen a villát használni kanálként – kalapácsként és harapófogóként is .
Minnél gazdagabbá tesszük a festészet eszköztárát technikailag , annál többet tudunk kifejezni vele emberileg. Mert ha a semmiből indúl ki , és oda is tart a festészet , akkor a festői-emberi etika , gondol-kodás , érzés , létezés , minden a semmi felé , nem pedig a valami felé halad. Ezzel semmissé tesszük a festészetet is , ami így olyan lesz , mint amilyen a Föld lenne az atomháború után .Élettelen - borzalmas – elriasztó ! Lélek és rezgés nélküli , csoda és egy pohár tiszta víz nélküli !! Szeretet – remény – öröm – születés – teremtés –
MINDEN EMBERI NÉLKÜLI !!!
Ha önös érdekbôl ránknôtt szemellenzôvel nézzük a világot , és e kis lyukon láthatóról mondjuk , hogy az az egész , majd mindezt rá is akar-
juk erôszakolni másokra , akkor nem csak saját sötétségünk szakadékába zuhanunk , de másokat is bele akarunk rántani. Mindezt azért , mert nem va-gyunk képesek a sok elpusztított , ósdi – avíttnak nevezett emberi – festôi értékek helyébe , legalább megközelítôen akkora , az életet és nem érdekeket szolgáló értékeket felmutatni !