A SZÉNRAJZ JELLENMZŐI

Tanulmányrajz
(szén, papír, 50 x 70, 1995.)

A szén az egyik legrégibb rajzeszköz. Ha képünkön vonalak és tónusok rendszerét akarjuk kialakítani, akkor ehhez a legjobb eszköz a szén. Mivel a festékpigmenteket nem kapcsolja össze erős kötőanyag, a szén, pittkréta, pasztell nagyon könnyen elmosható, elkenhető a papíron. Így lágy tónusokat állíthatunk elő. A szénport az ujjunkkal vagy papírzsebkendővel kenhetjük el . A hegyezett szénrúddal vonalakat is rajzolhatunk . Az elrontott képrészletek könnyen eltüntethetőek, a csillogó részletek, csúcsfények pedig szépen érzékeltethetőek a monopolradír segítségével. A technika talán egyetlen hátránya, hogy a szén könnyen elkenődik, ezért ha elkészült a kép a szenet rögzíteni, fixálni kell. Ehhez hajlakkot vagy fúvócsővel ellátott fixatív folyadékot használhatunk.

Az itt látható tanulmányrajzokhoz finom, sárgás színű Ingres-papírt használtam, ami szén és krétarajzokhoz megfelelő. A rajzot préselt pittkrétával készítettem, a szénport az ujjammal kentem el. A munka végén monopolradírral visszaszedtem a csúcsfényeket és fixáltam a képet.

A TOLLRAJZ JELLEMZŐI

Gyümölcscsendélet  (toll, papír, 35 x 50, 1995.)

A golyóstoll talán a legelterjedtebb rajzeszköz, bár nem elsősorban rajzolásra használják, mivel alkalmatlan többféle vonal rajzolására. A golyóstoll ezért leginkább vázolóeszköz, gyors vázlatok készítéséhez tökéletes.


Csendélet-üvegek (akvarell, papír, 40 x 60, 1995.)

A színes üvegek festése igazi akvarelltéma. Az átlátszó, színes tárgyakon gyönyörűen érvényesül az akvarell lazúros jellege. A felső színrétegek alól előtűnnek az alsóbb színrétegek is, így a színes üvegek áttetszőségét, érdekes látványát idézik. Fokozhatjuk az üvegszerűséget a csúcsfények megfestésével, amelyeket fedőfolyadékkal, vagy fedőszalaggal alakíthatunk ki. A letakarással erőteljes körvonalak alakulnak ki. Az üvegek árnyékait mindig tompábbra kell festeni, különben tömörebbnek hatnának a tárgynál.
Az üvegek megfestéséhez a zöld különböző árnyalatait használtam fel. Króm-oxid zöld és króm-oxid hidrát-tüzes zöld színeket módosítottam kadmium sárgával és párizsi kékkel.

Az itt látható képen gyümölcscsendéletet készítettem kék golyóstollal és az eszköz vonalas jellegét használtam ki. Az egymásra kerülő különböző irányú vonalhálók kialakították a gyümölcsök plasztikáját, tónusait.

Almacsendélet (akril, karton, 34 x 51, 1997.)

Az akril az egyik legfiatalabb festési technika, az 1920-as években fejlesztették ki Amerikában. Szükség volt külső, nagy falfelületek festésére alkalmas, gyorsan száradó, vízzel hígítható fedőfestékre, amely tartja a színét, nem oxidálóik és nem bomlik. Műgyantához adagoltak festékpigmentet és az így létrejött akril tökéletesen megfelelt az említett igényeknek. Kifejlesztése után nem csak falfestékként használták az anyagot, hanem pl. a ’60-as években a Pop-Art kedvelt technikája lett.

Dolgozhatunk vele lazúrosan, vékony, áttetsző rétegekben mint az akvarellel, vagy vastag, nagy színfoltokat festve, a fedőfesték jelleget kihasználva, mint az olajjal. Amíg a vastagon festett olajkép hetekig szárad, addig az akrilnak elég ehhez 10 perc. A festék rendkívül színtartó, száradás után is erős, intenzív színek maradnak.

Eszközök:
A felszerelés hasonló az olajfestéshez használt eszközökhöz. Több vizesedényre van szükség, mert a festék gyorsan szárad, ezért az ecseteket gyakran kell mosni. Ha beleszárad a festék, rugalmatlanná válik tőle az ecset. Műszálból készült ecsetet vagy sörte ecsetet használhatunk, valamint gömbölyű illetve lapos ecsetet. Az állati szőrből készült ecsetek könnyen tönkremennek.
Gyakoribb festékmárkák: Talens Rembrandt, Lukacryl, Lignitex és Magyarországon inkább a Pannoncolor. A festékből ne nyomjunk ki egyszerre sokat, mert nagyon gyorsan szárad.
Szükség lehet még: műanyag palettára, ragasztószalagra, rongyra, festőkésre, száradást lassító folyadékra.
Akrillal rengeteg féle alapra festhetünk: lenvászonra, olajkartonra, fára, papírra, vagy falra. A lenvásznat festés előtt akrilos alapozóval vonjuk be.

A ceruzarajz jellemzői:
A grafitceruza a rajzolás legelterjedtebb eszköze. A középkorban rajzolásra, vázlatkészítésre ezüstvesszőt használtak, ami ónból és ólomból készült. Az első ceruzákat úgy készítették, hogy fabélbe töltötték a grafit és az agyag keverékét. Mai formája a XVIII. század óta létezik. A grafitbél puha, közepes keménységű vagy kemény lehet. Számozása szerint a 10H a legkeményebb, a 10B pedig a legpuhább. A közepes keménységű belet HB-vel jelölik. A keményebb ceruzák egy fajtáját F jelzéssel is árulják. Szürke színt adnak a H jelű ceruzák, telt sötétet pedig a B jelűek.

Változatos eszközökkel készíthetünk rajzokat. A grafitceruza mellett színes ceruzát, akvarell ceruzát, ( ez elmosható nyomot hagy), pasztell ceruzát használhatunk. Ezek mellett rajzolhatunk szénnel, krétával, tussal, golyóstollal is. A rajzeszközökön kívül szükség lehet hegyezőre, puha radírra, monopolradírra, csiszolópapírra, rajzkésre és fixatívra.

Koponyatanulmány (ceruza, papír, 50 x 70, 1995.) Ez a koponyatanulmány a fény-árnyék ellentét miatt érdekes. Reflektor segítségével felerősítettük a sötét és világos részek kontrasztját. A tárgy mögött vetett árnyék keletkezett a falon. A rajz készítése során 2B-s és 4B-s ceruzákat használtam, a csúcsfényeket visszaradíroztam, majd fixáltam a rajzot.

VISSZA KÁLMÁN GYÖRGY FESTMÉNYEINEK FŐOLDALÁRA       

VISSZA A LAP TETEJÉRE

VISSZA A FŐOLDALRA