Öneletrajz:
1976-ban születtem Budapesten. Úriban nőttem fel, egy akkor még nagyon kicsi faluban, Pesttől 40 km-re. Mindenki mindenkit ismert környéken. Nővérem és én nagyon kilógtunk a többi gyerek közül, hiszen zongoráztunk meg rajzoltunk amíg ők az utcán játszottak bandaháborút. Nyolc évig szégyenlősen és félénken jártam általánosba, és ezen évek alatt kerestem a választ: miért élünk, miért halunk meg, miért olyan furcsák az emberek, és a nagymamám miért nem szeret engem. Bánatomat rajzba fojtottam gyerekként, jelenleg festésbe felnőttként. Monoron jártam gimnáziumba. 1992-ben Szigetszentmiklóson egy művésztáborban vettem részt, ahol nagyon sokat megtanultam az önkifejezésről és saját magamról. Elkezdtem megváltozni, önbizalmat nyertem, nem éreztem magam továbbra is egy senkinek, és már nem ijedtem meg az emberektől. Ekkor kezdődött a Fekete Lyukba járó időszakom, ahol rengetegszer megfordultam, furábbnál furább barátokat szereztem, egyre több zenét hallgattam és egyre kevesebbet tanultam. 1993-ban az olaszországi Massa Marittimában, egy művésztáborban töltöttem a nyarat. Egy ősrégi, csodálatos kolostorban kaptunk szállást. Azóta a nyár és az ottani táj szorosan összekapcsolódik az életemben. Egész nap festettünk, szabadon, attól függően, kinek milyen hangulata volt, és milyen témát választott.

1994-ben érettségiztem művészettörténetből és festésből többek között. Még ugyanebben az évben egy kiállítást rendeztünk a monori könyvtárban, ahol a képemet megvették. Ez volt az első eladott festményem – az első olajfestményem. Rajztanárnőm, akinek nagyon sokan köszönhetek, szerette volna, ha az Iparművészeti Főiskolára jelentkezek, de én mindenképp a Képzőre akartam bejutni. Sajnos hatalmas volt a túljelentkezés, esélyem sem volt a sok protekciós jelentkező mellett. Több ismerősöm biztatott, hogy ők éveket vártak, mire bejutottak, de én nagyon letörtem. Nem csak ez, több rossz dolog is történt akkoriban. Minden a feje tetejére állt, úgy éreztem, ellenem fordult az egész világ. Ennek ellenére az élet persze ment tovább. Elköltöztem a szüleimtől, elvállaltam minden munkát, ami csak az utamba akadt. Dolgoztam az Andrássy úti antikváriumban, egy rajzfilmstúdióban, később egy képzőművésznél matrjoska babák hasát festettem, takarítottam, egy biztosítótársaságnál játszottam titkárnőt, éjszakánként night clubban táncoltam. Aztán leragadtam a táncnál, eljutottam sok szép országba, marha sok pénzt kerestem, ami aztán szétfolyt a kezemben, és semmit sem ért. Japánból hazafelé a repülőn ülve egész úton rajzoltam, Luxemburgban egész munkaidő alatt rajzoltam, és nagyon rosszul éreztem magam ebben a buta anyagi világban. Miért nem valósíthatja meg az ember önmagát, miért nem teheti azt, amire hivatott? Vagy mások nyakán élősködik, és fest és álmodozik, hogy egyszer sikeres lesz, vagy pedig egész nap valami gyűlöletes munkát végez, és nincs sem ideje, sem energiája alkotni.

Munka mellett tanultam, beiratkoztam mindenféle tanfolyamra, számítógépes grafikus szerettem volna lenni, de már telített volt a piac. Sok hülyeség és értelmetlen dolog után Grazban kötöttem ki 2001-ben. 2003-ban férjhez mentem, és végre kimásztam a depresszióból. Úgy éreztem, újra értelmet nyert az életem, s visszajött a vágyam, hogy kifejezzem az érzéseimet. Az internet segítségével nagyon sok képet eladtam az elmúlt időben. Jelenleg egy szitanyomással foglalkozó cégnél dolgozom, hétvégenként pedig továbbra is festek. 2004-ben Pesten a 6tus nevű kávézóban négy képem volt kiállítva. A jövőben több kiállítást tervezek.

Elérhetőség:
E-mail: tak@inode.at   
Honlap:
www.festomuvesz.hu/krobath www.painter.hu/krobath
http://members.inode.at/stefan.krobath/
www.tamarakrobath.at